• Gyeng?nl?t?knak
  • Magyar
  • English
  • Deutsch
2017. november 21. kedd, Olivér napja    
Hallgatói információk > Fogyatékkal élő hallgatók > Válaszok az akadálymentesítéssel kapcsolatos kérdésekre

Válaszok az akadálymentesítéssel kapcsolatos kérdésekre (Miskolci Egyetem)

1. Mennyi fogyatékkal élő hallgatója van a Miskolci Egyetemnek?

Intézményünkben tizenöt fogyatékkal élő hallgató tanul, s ez a szám szerencsére a diákok összlétszámához viszonyított arányt tekintve (kb.: 13ezer hallgató) nem túl magas. E kép valószínűleg nem mutat szignifikáns különbséget más, hazai felsőoktatási intézményekhez képest.

A "fogyatékkal élők" kategória persze, mint ismeretes, valójában olyan gyűjtőfogalom, amely nemcsak a fizikai, hanem az érzékszervi, ill. kommunikációs képességükben, vagy értelmi képességük használatában többé-kevésbé korlátozott személyek csoportját jelöli.

A fogyatékkal élők megjelölés kapcsán azonban az emberek általában a mozgáskorlátozottakra asszociálnak leghamarabb, pedig a vak, siket, beszédhibás, autista, diszleksziás és diszgráfiás személyek is ide tartoznak, és - hallgatók esetében - tanulmányaik végzéséhez, közösségbe való beilleszkedésükhöz nem csak a törvényi szabályozás kényszere miatt, hanem morális kötelezettségből is erőnk szerint minden segítséget meg kell adnunk.

Az ún. előnyös megkülönböztetés v. előnyben részesítés (pozitív diszkrimináció)gyakorlata, amely tehát a különböző hátrányokból származó nehézségek enyhítését vagy korrigálását szolgálja, olykor igen jelentős anyagi ráfordítást tesz szükségessé, s itt elsősorban a közintézményekre gondolok. A beruházások költségigénye, sokan úgy vélhetik, túlságosan nagy az előnyben részesített személyek számához képest. Nos, a humánum, a minden egyes személy egyenlő emberi méltóságának tisztelete (a nyugati kultúrában s így az EU-ban is) olyan alapelv, alapérték, amelynek követése ezzel a felfogással szöges ellentétben áll. Itt tehát az ilyen jellegű mérlegelésnek nincsen helye. Más kérdés persze, hogy az adott időszakban valamely intézménynek, régiónak v. országnak általában véve milyen az anyagi források értelmében vett teherbíró képessége. A fenti gondolatot folytatva érdemes megjegyeznünk azt is, hogy pl.: a fizikai akadálymentesítés nemcsak a járókerettel, tolószékkel közlekedők helyzetét könnyítheti meg, hanem a babakocsit toló kismamákét, az idősekét, a mozgásszervi megbetegedésben szenvedőkét, a túlsúlyosakét stb. Az említett két kór ráadásul nálunk hagyományosan népbetegségnek számít. De gondolhatunk az intézménybe valamely ünnepségre érkező vendégekre, vagy esetleg a jövőben mozgáskorlátozottá váló személyekre is.

2. Hogyan segítik a fogyatékkal élő hallgatók beilleszkedést az egyetemi életbe? Gondolok itt elsősorban programokra, tréningekre, figyelemfelkeltő kampányokra.

Jó érzéssel állapíthatom meg, hogy egyetemünkön, karainkon, a hallgatói szervezetekben, ill. a diákélet legkülönbözőbb területein hagyományosan jók az emberi kapcsolatok. Ez mind a tanár-diák, mind pedig a diák-diák relációban érvényes, s rendre visszaigazolódik a felsőoktatási intézményeket minősítő különböző hallgatói felmérésekben is. A tanítási órákon, foglalkozásokon, a kollégiumi életben fokozottan "odafigyelünk" a segítségre szorulókra. Így tehát elsősorban nem programokban és kampányokban bízunk, bár általában ezek szerepe sem elhanyagolható. Sajnos, az Európai Unió által 2007-et az "Egyenlő esélyek mindenki számára" évvé nyilvánító program és széles körű kampány - mely főként a figyelemfelkeltés és szemléletformálás igényével indult - hazánkban nem kapott kellő visszhangot. Így nyilván aligha csökkenthető azoknak a száma, akik közönyösen, netán ellenségesen, vagy az emberi önérzetet sértően viszonyulnak segítségre szoruló embertársaikhoz. Ami bennünket illet: a közeljövőben az egyetem Esélyegyenlőségi Bizottsága honlapot kíván létrehozni, amely többek között a fogyatékkal élők beilleszkedési lehetőségein is szeretne a saját eszközeivel javítani.

3. A projektet, amin végül igen jelentős összeget nyertek az egyetemi épület és a sportcsarnok felújításra, akadálymentesítésre, mennyire saját "kútfőből" írták? Bevontak esetleg külsős pályázatíró cégeket, vagy ötleteket vettek át más, már korábban sikeres pályázatoktól?

Intézményünkben -kiváló munkatársakkal- Pályázati Iroda működik. Ez már a '90-es évek elejétől számos sikeres, nagy volumenű pályázatot nyújtott be az egyetem ambiciozus, kiváló szakértelemmel és intézményünk jövője iránti mély elkötelezettséggel rendelkező stratégiai - fejlesztési rektorhelyetteseinek irányításával. Feltétlenül meg kell itt említenünk többek között Dr. Tisza Miklós és Dr. Mang Béla rektorhelyettesek nevét.

Döntően az Intézményfejlesztési Programiroda (ma Pályázati Iroda) átgondolt és a lehetőségeket kiválóan megragadó nyertes pályázatainak köszönhető, hogy a Miskolci Egyetem az utóbbi egy, másfél évtizedben korábban soha nem látott mértékben fejlődött mind a humánerőforrások, mind a tárgyi-infrastrukturális tényezők tekintetében. Mára az Észak-Magyarországi Régió korszerű felsőoktatási és kutatási központjává vált. 2004-ben nyújtottuk be egy sikeres PHARE - pályázatot az egyetem épületeinek, s ugyanebben az évben szintén PHARE - támogatás elnyerésére a Sportcsarnok akadálymentesítésére. Mindkettő 100%-os támogatást kapott. Ugyancsak 2004-ben az egyetem épületeinek beltéri világítását korszerűsítették pályázati támogatások igénybevételével. Mindez több százezer eurós támogatást jelentett.

A Pályázati Iroda (és elődei) a projektet teljesen önállóan, külső segítség nélkül, hosszú évek alatt felhalmozódott tapasztalatai alapján és saját stratégiai koncepciója szerint írta, sőt az iroda tevékenység körébe a pályázati és közbeszerzési tanácsadó szolgáltatás is beletartozik.

4. Eredetileg is tervbe volt-e véve a campus és a sportcsarnok akadálymentesítése?

Az egyetemen, különösen az utóbbi 3-4 évben az un. PPP - program keretében számos új beruházás valósult meg (UNI-Hotel, új Központi Irodaház, stb.). Itt már eleve törvényi kötelezettség alapján tekintettel kellett lenni az akadálymentesítést szolgáló építési sztenderdekre. A régebbi létesítmények utólagos akadálymentesítésére - ez kevésbé költségkímélő beruházás - szintén különböző európai és hazai pályázati források és sikeres projektek teremtettek lehetőséget.

5. A támogatás nélkül is el tudták volna végezni az akadálymentesítési munkákat?

Úgy vélem, nyilvánvaló, hogy ilyen volumenű és egyben a legkorszerűbb elvárásoknak is megfelelő beruházások megvalósítása szinte elképzelhetetlen a magyarországi viszonyok között pusztán saját erőforrások felhasználásával. Természetesen, valamennyi önrész hozzáadása a legtöbb pályázat esetében követelmény szokott lenni.

6. A hallgatók hogyan értékelik az erőfeszítéseket, amelyeket az esélyegyenlőség terén hoznak létre? Kaptak már pozitív, esetleg negatív visszajelzést hallgatóktól?

Ez irányú erőfeszítéseinket tavaly a kormányzat miniszteri oklevéllel ismerte el, különösen a praktikus és szép építészeti és esztétikai megoldásokra való tekintettel. A Pályázati Iroda a hallgatóktól nem kapott konkrét visszajelzéseket, de több diákunk (így az Esélyegyenlőségi Bizottságban is rendkívül tevékeny és a csatolt fényképfelvételeket készítő hallgatónk) is sommásan nagy előrelépésként értékelte mindazt, ami a Miskolci Egyetem Campusán e tekintetben megvalósult, mind a fizikai akadálymentesítés (rámpák, új liftek, mosdók, kapaszkodók, automatikusan nyíló ajtók, parkoló helyek stb.) mind a kommunikációs akadálymentesítés terén (Braille - írású tájékoztatók, nagy betűvel írott további információs táblák). Mindez annak is köszönhető, hogy a beruházások körültekintő megtervezését az egyetem egészségcentrumának vezető főorvos asszonya is értékes szakmai tanácsokkal segítette.

"Tökéletes" akadálymentesítés persze nincsen. Ez azt jelenti, hogy nem lehet személyre szabott megoldásokat alkalmazni, márpedig természetszerűen egyéni különbözőségek a fogyatékkal élők között is vannak. A műszaki sztenderdek viszont univerzálisak. Sokszor a segítő eszközök használatához kapcsolódó helyi információk adására kellene jobban ügyelnünk (hogyan működtethető egy adott berendezés). Máskor egyéni odafigyelésre volna szükség a többségi társadalom részéről, hogy ne hátráltassuk a könnyítő eljárások, megoldások, eszközök igénybe vételét.

7. Vannak-e további terveik az esélyegyenlőség minél nagyobb mérvű megteremtésén a Miskolci Egyetemen?

Jövőbeni terveink között pl. azon épületek célirányos korszerűsítése szerepel, amelyek eddig kimaradtak az akadálymentesítési programokból. Ha ezekre egy pillantást vetünk, és gondolatban összehasonlítjuk az újabb létesítményekkel, fizikai és szellemi értelemben is már más szemmel tekintünk a múltból megmaradt hiányosságokra. Kiemelném még azt a nemrégiben indult oktatási programunkat is, amely az alkalmazott nyelvészeti tanszék kínálatában jelnyelvi tolmácsok képzésére, s ezzel a fogyatékkal élők esélyeinek javítására vállalkozott.

Köszönöm megtisztelő érdeklődésüket!

Dr. Hell Judit
Az ME Esélyegyenlőségi Bizottsága az elnöke


Forrás információk
Tartalomszolgáltató: Dr Hell Judit (bolhellj@uni-miskolc.hu)
Szerkesztő: Web Administrator (w3admin@uni-miskolc.hu)
2007-10-04 10:02:59


FOUCAULT-INGA
tovább az élõképhez

ESEMÉNYEK, RENDEZVÉNYEK

Tovább>>

Új esemény felvitele>>

Legfrissebb állásajánlatok
az Alumni Portálon

Még több>>

Postai cím: 3515 Miskolc-Egyetemváros * Központi telefon: (36) 46 565-111 * Webmester: w3admin@uni-miskolc.hu
Copyright © 2003-2017 ME Számítóközpont
Designed by COMTRANS